Ling-Ling nélkül megint...

Mára is, mint már egy előző napra az ueno-i állatkert meglátogatását terveztem. Ennek megfelelően (mármint hogy egy állatkert bejárása nem egy másfél órás program) már 8 felé talpon voltam. A terv szerint metrózás Ginza-ig, bringabérlés, tekerés Ueno-ig, és... yippíííí.

Már a metrón nézegettem a térképet, merre tekerjek majd át a városon, és bevallom felvetődött bennem, hogy vélhetően túlvállalom magam! Nos valószínűleg nem így történt, de akár egy régi monda is lehetne Tokyo kialakulásáról, hogy a pusztában az ősöknek megtetszett a környék, és úgy döntöttek létrehoznak itt egy várost. Fogtak egy dézsányi gyöngyöt mondjuk, és valahogy az égbe repítették. Mikor azok visszahulltak a földre, az ősök összekötötték az összes gyöngy így kapott helyét. Ezek a vonalak adták a város utcáinak vonalát, s így alakult ki Tokyo térképe.

Az a túristatérkép amit otthonról hoztam, nem éppen a legpontosabb. A helyzet azonban az, hogy az a rendesnek mondható térkép amit itt kaptam, háááát... nem sokkal pontosabb. Sőt mi több, arra rá is van írva, (valahogy így) hogy "elnézést kérünk, de mivel a város képe folyamatos változik, és akkora, hogy egy atlasz kéne a teljes bemutatásához, a kisebb utcák egyáltalán nincsenek rajta, de vannak olyan nagyobbak is, amelyek nem került rá". ;P Hihetetlen zeg-zugos. Egy-két kerületet leszámítva, semmi szimmetria nincs a város látképében (felülnézetből persze). Nos így akartam én térképet böngészve átkerekezni a centrumból egy valamivel odébb található kerületbe. 

       Sikerült!!! :) 

A legnagyobb meglepetésemre, 11 felé már a park szomszédságában voltam. Uzsiztam egyet egy kis helyi sütödében, és irány az állatkert. Tudni kell, hogy ma valamilyen állami ünnep van itt ('asszem'). Vendéglátósként nem nagyon értem ami itt történik. Azt hittem ezeken a napokon mindenki pihen, kivéve aki valamilyen összefüggésben vendéglátásból él. Éttermek, szállodák, boltok, múzeumok,... az ÁLLATKERT. Nem. Nagyon is zárva voltak. A boltok, üzletek nem, de a múzeumok zöme, és az állatkert igen. Úgy tűnik nem szabad nekem oda menni valamiért. :) Szegény én. Ha ez  így megy tovább, gyanús hogy soha nem találkozhatok Ling-Ling-gel. Node sebaj. Ha nem, hát nem.  Ezesetben irány a Jomyoin szentély. Ezt már tegnap kinéztem magamnak a kisokosomból. Útközben belebotlottam az elöbb említett "térkép-ügy"-nek köszönhetően (most egy kicsit eltévedtem) Nezu-jinja névre hallgató szentélybe, amire mondjuk szint úgy kíváncsi voltam, és ahol a már jól ismert kis piros kapukkal keretezett ösvényen lehetett közlekedni. Az a gyanúm, hogy minnél közelebb érsz a szentélyhez, azért egyre alacsonyabbak a kapuk (mivelhogy alacsonyabbak), hogy mire odérsz, biztosan meghajolt állapotban legyél. Furfangos túristanevelés!!!! :) Valószínűleg nem ezért van így, de ez jutott eszembe, mikor minden harmadikat lefejeltem, annak ellenére, hogy nem tartom magam égimeszelőnek.

Ezután felkerestem eredeti úticélom a Jomyoin-t, egy buddhista templomot, ahol a szentélyt körülvevő kertben az állítólag a  gyermekeket oltalmazó 'boszaku'-t 84 ezer kis szobor veszi körül. Mind teljesen egyforma, mintha nem is kézzel készítették volna, és egyik éri a másikat. Hihetetlen látványt nyújtott.

Visszatekertem az Ueno parkba, mert ekkorra már kezdtem érezni,... ebédelni kéne. Nem szép dolog, de nem nagyon vagyok egy múzeumba járós. Mindig is rajongtam a múzeumokért (öhöm-öhöm), de azért erősen neki kellett durálnom magam a meglátogatásuknak. Az egyetlen város eddig Párizs volt, ahol az egy hetes ottlétünk alatt egyik múzeumot látogattuk a másik után tesókámmal és szüleimmel, és ez meglepően jó programnak bizonyult mindennemű túlzás nélkül. Mondjuk az lehet, hogy az főként a társaságnak köszönhetően volt olyan szórakoztató. Nos de vissza Japánba. Az ebédlő keresése közben megláttam a Nemzeti Természettudományi múzeumot. Úgy megörültem neki hogy nyitva van, hogy megfeledkezve az éhségről, bevetettem magam az állatpreparátumok, csontvázak, csillagászati látcsövek, fizikai kísérletek, autók és repülők közé. Valahol félúton a múzeumban szembejött az intézmény étterme, ahol azért csak sikerült egy finom ebédet is elkölteni. Mindenkinek csak ajánlani tudnám mind a múzeumot,... mind az éttermét. :P A múzeumban van egy "Theater360" névre hallgató terem, ami lényegében egy gömb. Ebben egy függőfolyosón áll és csodálkozik a nagyérdemű, mivel a gömb teljes belső felületére vetítenek egy filmet a élet kialakulásáról a földön. A látvány és az élmény is nagyszerű. Mivel azonban már csak két napom van Tokyora, kicsit sietősre fogtam magamnak a tárlatvezetést.  Mint kiderült, még ebben sem vagyok igazán jó, mivel záráskor az utolsókkal hagytam el az épületet. :) Szerintem majd egy napos program lehetett volna ez is, de igazából láttam mindent, mégha nem is időztem sokat egy-egy látnivalónál. Sikeres kitérőnek ítélem.

Mire kijöttem már kezdett sötétedni, de nem szegte kedvem, mivel az este hátralevő részét a valamivel délebbre lévő Chuo-ku negyed este is világító, vibráló részén szándékoztam eltölteni. Itt található ugyanis a következő állomásom, a Laox. Ez az útikönyv szerint "a legújabb elektronikai cikkek Mekkája". Itt végre angolul is beszélő eladók fogadtak. Egy nyolc szintes épület, ahol mint a cukorka bolt kirakatában az öt éveseknek, szemem is és szám is tátva maradt. Végeláthatatlannak tűnő polcsorok roskadásig rakva telefonokkal, kamerákkal, mp3 lejátszókkal, tévékkel, a legkülönbözőbb háztartási gépekkel és mindezek elképesztő választékú kiegészítőivel. :D Minden működik és ki lehet próbálni. (Ha az állatkertbe nem is, a vidámparkba eljutottam) Gondoltam, meglepem magam ezzel-azzal, és kicsit frissítek a műszaki gépparkomon, de sajnos kedvem szegték. Bármi iránt érdeklődtem, felhívták a figyelmem, hogy  "nálunk valószínűleg nem lesz jó a 110 voltos készülék". Pipa, veszek átalakítót. "Nem fogom tudni érvényesíteni a garanciát". Pipa, olyan olcsón jutok hozzá, hogy ha esetleg néhány hónap múlva megadja magát, még mindig árában leszek. "Csak japán nyelvű szoftverrel működik"... Őőő... Na a képírásotokat még nem igazán... Így sajna semmi a vámnál szívdobogást okozó nem kerülhet a pakkomba. :( Ennek ellenére nagyon élveztem, mivel azonban már majdnem fél nyolc volt, és nyolcig vissza kellett érnem a bringával a kölcsönzőbe, csipkedtem magam. Miután leadtam a biciklit, beültem egy hambira a világon mindenhol jól ismert M betűs gyorséttermek egyikébe. Legnagyobb meglepetésemre, ebben az eddig látott legantidohányosabb környezetben, itt este 6 után rá lehet gyújtani. :)

Elpilledve a majdnem egész napos tekeréstől és múzeum látogatástól, vásárolgatástól (mert azért ezt-azt sikerült összeszedni,és bárki bármit mond, e legutóbbi is nagyon fárasztó tud lenni) visszatértem a hotelbe. Várom a holnapot. Remélem nem járok úgy Disneyvel mint az állatkerttel...