Hihetetlen számú dolog történik velünk életünk során...
A dolog szó kiválasztásán elég sokáig gondolkodtam, mert nem éreztem igazán megfelelőnek, de végül e mellett döntöttem, mert bármennyire is semmit sem megfogalmazó kifejezés, mégis ez a legerősebben összefoglaló. Ebbe a szóba fért bele minden, mégha egyes számú is. Ebbe fért bele minden ami érzés, ami hangulat. Minden ami cselekedet vagy történés. Minden ami szándékos vagy véletlen.
...minden amit csinálunk vagy történik velünk nyomot hagy bennünk. Valami csak karcolgatja a felszínt, de úgy érezzük fontos volt. Valami egészen erőteljesnek vélt benyomást gyakorol ránk, majd elvész az időben, végül jelentéktelenné válik. És egyszercsak kiderül, hogy semmi sem jeletéktelen.
Vannak helyzetek az ember életében, mikor önszántából, vagy egy külső "erő" hatására számot vet, elkezdi keresni a hogyanokat és miérteket, majd egészen furcsa ok-okozatokra bukkan. Vélhetően egészen másra is lelhetsz, de jelen helyzetemhez hasonlóban az összeálló képből kiderül, hogy nem ismered azt az embert, aki vagy. Az első pillanatban egy rossz, de legalábbis kellemetlen viccnek tűnik még a felvetés is, de ahogy a felszínre kerülnek újabb és újabb emlékek, melyeket az összefüggések keresése közben ásol elő, kiderül hogy nem ismered magad. Ismersz valakit, aki... egy ember, egy férfi, egy férj, egy apa (feltéve hogy nálam maradunk)... de nem olyan, amilyennek hitted.
Egészen máshogy látom a világom mint hittem. Teljesen mások a természetes reakcióim miértjei. Rossz mintákat találtam. Példának kedvéért nem tudom kezelni a (munkámon kívüli - és pillanatnyilag már ebben sem vagyok egészen biztos) konfliktushelyzeteket. Az ilyen helyzetekre adott reakcióim semmiféle megoldást sem jelentenek az adott problémára. Természetem rendszer szerű szemléletemből adódik és minden helyzetre megvannak a 'best practice'-nek vélt válaszaim. A tárház folyamatosan bővül és ezt a készletet tudatosan töltöm is fel újabb tapasztalatokból nyert eszközökkel. Abban a pillanatban, hogy egységvezetőként blokkolok egy műszak elején, a tárház online és mindenhez hozzáférek. Még messze a pont, hogy azt mondhassam bármilyen szolgáltató és ügyfél közötti szituációra van vagy 'win-win' megoldásom, vagy korábbi tapasztalatok egy éppen megfelelő kombinációja, amivel ehhez közelíthetek - és lehet ezt így sosem jelethetem ki teljes bizonyossággal - de biztosnak érzem magam a tudásomban, a szándékaimban, hogy honnan hova akarok eljutni és úgy érzem, ez egy elérhető pont lesz egyszer az életemben. Egyszer készen leszek. A magánéletben viszont... látom magam 9 évesen egy stresszhelyzetben és nem tetszik a kép amit látok. Ugyanígy érzek, mikor hasonló helyzetet idézek fel 16-17 éves koromból. De ha egy fél évvel ezelőtti önmagamat vizsgálom sem jobb a helyzet, és ebből mindeddig semmit sem vettem észre. Elégedett voltam magammal és ez most nagyon megingott.
Hatalmas meló előtt állok, amibe már belekezdtem. Az első lépés a dömping szerű felismeréseket követő rendszerhelyreállítás. A hibáim megkeresése és javítása. Az időközben okozott károk kijavítására tett kísérletek, melyeknél nem elfogadható a sikertelen próbálkozás. Sok mindennel kapcsolatban még nem is tudom hogy mivel kellene kezdenem, de az elszántság megvan hozzá.
...megvan, mert olyan akarok lenni, amilyennek hittem magam, aki szimpatikus volt.
