Túl a természetemen, szépen lépésről lépésre, számos és idővel egyre fajsúlyosabb csalódás után zárok ki mindenkit. Most a téli járvány alatt, a munkaidőm egészét maszkban és felhúzott kapucniban töltöm, és itthon is - legalábbis ami a maszkot illeti. Mindez még jobban elzár a külvilágtól. A maszkban már beszélni sincs kedvem ahhoz a maréknyi emberhez, aki még megmaradt körülöttem. Szinte kiabálnom kell benne és még így sem mindig érteni amit mondok, így egyre kevésbé teszem. A kapucni a bejövő hangokat javarészt megszűri és mint egy igáslónál, a kilátás is beszűkül.
A telefonom lényegében fél éve érdemben meg sem csörren.
Hát magam maradtam magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése