Itthon...

Röpke három hét távollét után vissza a szürke mindennapokba. Hiányzik. Nagyon.

Tele élményekkel, feltöltődve pozitív érzésekkel vetettem bele magam az itthon váró tennivalók sokaságába, és sajnos rá kellett jönnöm, hogy nagyon unom ami itthon várt. Nem is igazán a kihívások hiányoznak belőle, hanem csak unom azokat a kilóméter magas falakat, amik körülveszik a napi teendőket. Hogy bármibe is kezd az ember, rá kell hogy ébredjen, hozzá képest hatványozott azoknak a száma, akik minden erejüket összeszedve azon munkálkodnak, hogy a lehető legtöbb módon gátoljanak abban, hogy zökkenőmentesen tudd felvenni a ritmust.

Kintről csak az az egy félelmem volt az itthoni önmagammal szemben, hogy mikor vesztem el azt a fajta mérhetetlen türelmet és békét, amit kint kaptam. 1-2 nappal a hazaérkezés után már csupán nyomokban voltak felfedezhetőek ezek a kintről asszimilált tulajdonságok.

:(