...egyre többet teszem fel magamnak a kérdést, hogy mivel töltöm ki az életem? Főként és elsősorban, és ezzel nem fogok senkinek meglepetést okozni,... dolgozom. Sokat, és ha adódik rá lehetőség, még annál is többet. Viszont... csömöröm van. Nem is isgazán a munkával van a bajom, hanem az azt körülvevő dolgokkal. Ma rá kellett ébrednem például, a kollégáim nem engem nem kedvelnek, hanem a tényt, hogy velem kell dolgozniuk. Persze az is lehet, ha nem dolgoznánk együtt, kiderülne, hogy engem sem igazán kedvelnek. :P Igazából mindegy!! Nem kell nekünk haverkodni. MUNKATÁRSAK VAGYUNK és pont. A másik, mikor valamilyen feladat végtelenül tessék-lássék módon van elvégezve ha egyáltalán el van, és hangot merek adni a nem tetszésemnek, folyton abba a válaszba botlok, ne foglalkozz már ezzel, majd ha a sajátodat csinálod akkor aggódj, amíg a másét csinálod, sz••j bele! Kérdem én, miért??? Mikor az A nap hibái a B napon csapódnak le. És ami a legzavaróbb ebben, hogy ez a fajta szemlélet nem kifejezetten az éppen folyamatban lévő munkahelyem sajátja. Mindenhol ebbe botlok. Miért kell ilyennek lenni? Amíg valami nem a tiéd, miért kell telibesz••ni?? A fene essen mindenkibe aki így gondolkodik!!! Fenefenefene. Itt fekszem egyedül a gépem előtt és tök pipa lettem, pedig nem is ezekkel kapcsolatban akartam írni!!