Ismétcsak lezárult életem egy vitatottan vidám, de annál tapasztalatokkal teljesebb szakasza. Ez utóbbi volt immáron hetedik és mindeddig utolsó, meghatározhatónak mondható vendéglátós állomása. Ezen út során kipróbálhattam magam leszedőként, raktárosként, ruhatárosként, karbantartóként és nem utolsó sorban, belekóstolhattam a pultozás és felszolgálás szerintem elég változatos és kihívásokkal teli világába. Valahol bánom hogy ennek is vége szakadt, de mint a napokban ezzel kapcsolatban egy a szüleimmel folytatott beszélgetés során megfogalmaztam, egy cseppet sem bánom, mert így új lehetőség adódik majd arra, hogy egy új rendszert, egy újabb vezetőséget és annak munkásságát, egy új "team" összhangját és surlódási pontjait figyelhessem meg, és próbálhassam ki. Mindezt azért tartom fontosnak, mert mint ezt sokan tudjátok, a nem is olyan távoli jövőképem részét képezi, hogy nekiveselkedjek egy saját hely megvalósításának. És amint eljutok erre a pontra, számtalan emberrel, kollégával, főnökkel, beszállítóval (és még sorolhatnám) kerülök kapcsolatba, és láthatom munkásságuk kimagasló pontjait, és azon hibáit, melyeket ha kellő figyelemmel követem majd magam kívülről szemlélve, én nem fogok elkövetni. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az ember többnyire saját hibáiból okul, az okos pedig máséiból, az esetek nagyrészében pedig még máséból sem, de mégis lehetőséget tudok adni magamnak, hogy azt a sok hiányosságot és hibát a lehető legnagyobb ívben elkerüljem.

Nagy baj mindenesetre nem érhet...

;)