Az utolsó szabadnapon...

7.22 - Csütörtök:

Az legutolsó naphoz értem, mely mind Tokyoban, mind Japánban az utolsó szabadon eltölthető napom volt. Ennek köszönhetően, gondoltam adok még egy esélyt az állatkertnek.

Reggel tehát egy kiadós reggelit követően, hátamra kaptam a 'vadonásúj' táskám (maj' jól megmutatom otthon!! :D), és irány a metro. Néhány átszállással késöbb ismét a már jól ismert Ueno parkon vágtam át egyenesen az állatkert irányába. NYITVA!!! Elöször el sem akartam hinni. :)

Nagyon szépen megcsinálták. Az egyetlen hiba (általában hiba), hogy ne lehessen etetni az állatokat, mindegyiküket üvegfal választja el a nagyérdeműtől. Ez csak azért baj, mert üvegen keresztül, nem igazán tudok szépen fotózni. Sok képet kellett törölnöm, sőt volt olyan amiről nem is tudtam nézhetőt készíteni. Na jó... volt még hiba... a park nagy része átépítés alatt van, így például a hőn áhított Ling-Ling sem látogatható. :(

Sok egyebet találtam azonban, ami igencsak kedvemre tett. A már otthoniból is jól ismert oroszlánok, tigrisek, elefántok, majmok, madarak, és a többi, és a többi. Mivel sok helyre nem lehetett menni, ez a túra sem volt a leghosszabb állatkerti sétám, de amit láttam az nagyon tetszett.

A parkból kijövet a mellette elterülő tó partján ejtőztem egy kicsit. Majd az Omote-Sando-i állomásig metróztam. Ez az utca a tokyoi "Champs-Élysée". Számos nagy "divatcég" székhelye található meg itt, mint a Tod's, a Cartier  vagy éppen a Prada.

Innen Shibuya-ba mentem, mert ott található az Oriental Bazaar, ami állítólag a "made in japan" szuvenirek szentélye. Kíváncsi voltam, mit rejthet egy ilyen hely. Sajnos mint néhány dologgal Tokyóban itt is zárt kapukkal találkoztam, ugyanis az útikalauzom azt elfelejtette megemlíteni, hogy csak pénteken és szombaton van nyitva. Node ezen már meg sem lepődtem. Átnyargaltam hát Roppongiba, ami a szálláshelyünket adó Akasaka melletti kerület, és ahol mint kiderült a legkomolyabb az éjszakai élet, és (szerintem) az eddigi legszebbek a lányok. :) Sajnos velük kapcsolatban nem nagyon van mit mesélnem, hacsak azt az észrevételemet nem, hogy ha tényleg csinos japán nőt akarsz találni, csak a cipőiket szabad figyelned. A csinos nők ugyanis vagy nem széttaposott sportcipőt, vagy magassarkút hordanak az utcán. Ezutóbbiból is csak arra kell felemelned a tekinteted, aki függőlegesen tudja benne tartani a lábát (mármint a magassarkúban). A többi sajnos egyes alá. :P

Végigjártam egy halom üzletet, beugrottam még valamiért a Hard Rock Café-ba, immáron harmadszor is adtam esélyt a szusinak (sajna hiába) vacsora gyanánt, elmentem egy 6 emeletes "Duty Free" áruházba nézelődni, majd mostmár utolsó alkalommal, de indultam a tokyoi szállodába.

Reggel pedig indulunk tova Nagoya-ba.