Where Dreams come true...

(Valószínűleg a tokyo-i hotelben elértem a netlimitem, mert sehogy sem tudtam a netet kivarázsolni a kábelből. Így a további bejegyzéseknek és feltöltéseknek meg kellett várni Nagoya-t!)


7.21 - Szerda:
...avagy, Hol az álmok valósággá válnak!

A mai nap végre a tervek szerint alakult. Ez pedig nem más volt, mint a tokyo-i DisneyLand meglátogatása. Odaúton azért sikerült egy kicsit elkavarodnom a metróban, de utána a vonatról leszállva már az állomáson szólt a "Disney song". Csupa libabőr lettem, mire kiértem az állomásról. Tekintve, hogy annak idején már jártam DisneyLand-ben, mégha egy másikban is, ismerős környezet fogadott. Ennek ellenére, egy minden mértékben kalandos, vidám és... infantilis napom volt. Együtt játszottam, szórakoztam a kis lurkókkal, akik valami hihetetlen számban töltötték be a parkot...

Az EuroDisney-ből megmaradt emlékeim alapján tartottam tőle, hogy irdatlan tömeg lesz függetlenül attól, hogy hétvégén vagy hétköznap látogatja meg az ember a parkot. Ennek köszönhetően kora reggel indultam, hogy minél több dolog kipróbálására legyen időm. Az első egy-két játékhoz szinte futva mentem (tényleg mint egy gyerek!! :P), de a késöbbiekben mégsem volt rá szükség, mert minden nagyobb hullámvasúthoz, vagy játékhoz lehet váltani úgynevezett FastPass-t, amivel nem kell végigállni az esetenként másfél órás sort, hanem kapsz egy időpontot, mikor sorbanállás nélkül feljuthatsz. Azt csináltam, hogy egy játékra váltottam ilyet, aztán egy másikon kivártam a sort. Mire ezutóbbiról kijöttem, már mehettem a pass-osra. Lényegében két dologra álltam sorba egy időben. Ha esetleg még volt időm a kártyásra, kajáltam valamit, vagy nézgelődtem a boltok valamelyikében. Ezt a ritmust ajálom mindenkinek aki valaha a DisneyLand-ek bármelyikébe tévedne.
A délutáni felvonulásról ugyan lemaradtam (mint eddig mindig), de az esti show-t sikerült elcsípni. A park közepén magasodó Disney palota (a disney filmek elejéről jól ismert kastély) elötti téren egy zenés-táncos műsort adtak elő lézer-, víz- és tűzshow-val kísérve. Nagyszerű volt. A tömeg a kastély körül földön ülve kísérhette figyelemmel az előadást. Voltak szerencsések, akik egészen a színpad elötti padokon tudtak ülőhelyet szerezni maguknak. A bemutató alatt azonban kiderült, talán mégsem a legjobb helyet szerezték meg ezzel. A produkciót kísérő vízparádé ugyanis, mint egy trópusi eső borította be őket. :P
Ezt követte az esti (parkzáró) felvonulás, amikor majd minden mese képviseltette magát egy "felvonulási kocsi"-val, melyek mindegyike fényárban úszott.
Sajnos ezután búcsúznom kellett e varázslatos világtól, de a metrón még volt mit nézegetnem. Végig bújtam a prospektusokat, fényképeket, souvenir-eket.
Kár lett volna kihagyni!!!!!!