Immáron egy hete...

Tegnap úgymond szobanapot tartottam. Csak rövid időre hagytam el a szobám. Csupán mostam, kajáltam és moziztam. Nem volt egy hosszú nap, de jól éreztem magam. Dél körül keltem, és este 11 felé már aludtam is.

Nos hát ma egy hete hogy landoltunk a Naritai reptéren Tokyo közelében. Úgy ézrem, hogy nem csináltam és nem láttam még semmit, de mikor jobban utána tekintek, azt veszem észre, hogy valahogy mégiscsak tele vagyok érzésekkel, élményekkel és tapasztalatokkal. A mai nappal csak tetéztem! :) Ha esetleg úgy érezhetném, hogy a tegnapi nap pocsékba ment (ami persze nem állja meg a helyét, mert nagyon is jól esett), a mai nap teljes mértékban pótolta a tegnapit is. Körülbelül 11-et ütött az óra, mikor a Hie-jinja temlom bejáratához értem, nem messze a szállásunktól. Ez egy "sintó" templom, amelyet a sógun valamikor nem messze álló várának spirituális védelmére építettek. A szentély bejáratánál ott figzel  egy kis majomszobor, amelyet állítólag a japán terhes nők nagy becsben tartanak. A képet látván tán érthető is. :)

Innen csak úgy mentem az orrom után (csak amúgy előőre), és az országgyűlés épületébe 'botlottam'. A kettő közt is akadt látnivaló bőven. Az egyik üzletből meg is mosolyogtak rendesen, mert úgy bámultam a fölénk tornyosuló felhőkarcolókat, hogy hol a járda szélén lévő szalagkorlátnak, hol az üzletek standjainak mentem neki. :P A Kokkai Gijidó-t (az imént említett országgyűlési épület) sajnos nem tudtam közelebbről szemügyre venni, mert magas kerítés határolja el a járókelőktől, a kapuknál pedig komoly őrség vigyázza a képviselők nyugalmát.

Ezután bevallom mosdót keresve, nem néztem se a parkokat, se az épületeket, csak a kis "fiús/lányos" piktogramm után siettem. Talán nem is baj, mert a sikeres akciót követően egy keresztutcában a (nem tudom az eredeti lánc tagja-e) a tokyoi Hard Rock Café-ra találtam. Azért gondolom, hogy talán ez nem az a Hard Rock, mert bár még nem látttam másikat sosem, de sokkal nagyobbnak gondolnám annál, mint amibe beleszaladtam. Az üzlet belülről viszont pont hogy tökéletesen azt az érzetet keltette, hogy ott vagyok, ahol állítják. Mindegy. Én akkor is voltam a tokyoi Hard Rock Caféban!!! :)

Következő nem is olyan kistalálatom a Tokyo Tower volt. Felettébb emlékeztet arra a bizonyos párizsi toronyra, de a rádióantennára emlékeztető festése és a valamivel alacsonyabb magassága nem engedi keverni a kettőt. Mindenesetre azért csak 250 méter magasan voltam benne a felső kilátóján. A képek nem lettek az igaziak, de viszek 'prosit', amiben remek panoráma képek vannak a városról. Azokat lehet kicsit komolyabb aparátokkal, és hozzáértőbb kezekkel csinálták, mint az enyém. :) A torony alsóbb szintjén van egy waxmúzeum, ahol csináltam közös képeket hogy többeket ne is említsek a Beatles-szel, Leonardoval, miközben készíti a portréját Mona Lisa-ról, és bepillanthattam az "Utolsó vacsorába" is.

A torony lábánál egy elbűvölő ligetre találtam. Itt ejtőztem egy kicsit, a kellemesen hűs klímájára való tekintettel... meg csináltam egy-két képet.

Gondoltam a nap zárásaként megnézem magamnak Tokyo legrégebbi állatkertjét, amely az Ueno Park-ban található. Oda felé útba ejtettem a Sengaku-ji nevet kapott temetőt, ahol annak a Japán szerte híres 47 róninnak a sírhelye található, akik megbosszulták uruk halálát, és ezért harakirire lettek itélve...

Szóval az állatkert már zárva volt, de a következő 3 dolgos nap után kerítek rá alkalmat, hogy nyitvatartási időben is tiszteletem tehessem a park főlátványosságánál, Ling Ling-nél, az óriáspandánál. Mindenesetre az Ueno Parkban elköltöttem egy kellemes estebédet, majd itt, a Taito-ku negyedben maradva bemerészkedtem a park melletti piacra. Ekkorra már erősen sötétedett, így kigyúltak a fények. Hátborzongató látvány a villódzó fénytenger, és a hömpölygő emberáradat ezen kavalkádja, ami ilyenkor beborítja az utcákat. Mindenhol szatyrokkal megpakolt emberek, rikoltozó s ezáltal portékáját reklámozó árusok, külföldiek és honiak... sajnos erről képeket nem fogok vinni, mert annyira azért nem vagyok bátor, hogy ott neki merjek állni kattogtatni. Egyik másik sikátorból néha olyan arcok villantak elő, hogy meglátva őket úgy markoltam rá az övtáskámra, hogy csoda hogy nem törtek össze benne a kis ajándékaim... upsz :)

Onnan már hazafelé vezetett az utam. Még megálltam az éjjel-nappaliban vacsiért, amit éppen most fogyasztgatok. Gondoltam kipróbálom, és vettem egy Lipton MilkTeát. Azon gondolkoztam felfelé, milyen rossz lesz, ha nagyon-nagyon finom lesz, mert otthon nem kapni, és nem tudok majd venni, és hiányozni fog. Megkóstoltam. Nem baj hogy otthon nincs!! :P

Nemsoká mostmár fekszi, mert reggel korán indulunk.