Karikázván...

Jó korán magamra találtam ma (mint eddig minden nap :)). Mivel félek hogy megfáznék a légkonditól, alvásidő alatt nem használom. Ennek köszönhetően reggelre a szoba klímája túlozván persze, de elviselhetetlenül nehéz, fülledt és nyirkos. Szóval felkelni még csak-csak, méghozzá magamtól és mindennemű ébresztés nélkül, de talpraállni?! Na az már nem megy olyan könnyen. Mivel a Tokyoi szállodánkban nem nem jár kaja a szobához, de mégcsak ebédlőjük sincs, elmentem tegnap este összevásárolni magamnak néhány napra elegendő reggelinek valót, amit aztán nagy gonddal elrendezgettem a hűtőmben, így ezzel nem kellett foglalkoznom felkelés után. Találtam a neten egy site-ot, ahol mindenféle filmeket, meséket választhat a magamfajta mondjuk az egykén elfogyasztandó reggelije mellé. Kényelmesen meglaktattam magam, és már indultam is.

Kedves 'K' elvitte mára a fényképezőm, úgyhogy valami olyat akartam csinálni, amit nem kell majd újra végigjárni a "fotópótlás" végett, de mégis világlátás. Elmentem hát malackához... :) vagyis átmetróztam Akasaka-ból (ahol lakunk) Ginza-ba, ugyanis ott lehet hozzánk legközelebb kölcsönbringához jutni. Mindössze 530¥, vagyis olyan 1400Ft körüli áron egész állónapra (9h-19h-ig) enyém a paripa. Gondoltam csak tekerek bele a nagy világba és bámészkodok, és ha esetleg kiszúrok valamit amit érdemes lenne közelebbről is szemügyre venni, majd holnap visszatérek. Mint kiderült, az aparátom hiánya nem okozott különösebb fennakadást, mert a telómmal is elfogadható képeket csináltam.

Fél 10 felé már nyeregben voltam. Egész nap tekertem néhány kisebb pihenőt leszámítva, és mint utóbb a térképről kiderült, alig hagytam el a belvárost!! ;P

Fura ez a Tokyo! Felhőkarcolók, tömeg, nyüzsgés, aztán kezdenek alacsonyabbá válni az épületek. Szinte már a külvárosban kezded érzni magad, mikor benézel a következő mellékutcába, és meglátod hogy nem messze újra kezdődik az egész. Még egy belváros?? Valami olyasmi. Úgy tűnik, itt minden kerület megállná a helyét néhány európai, vagy bármilyen várossal szemben. Van kereskedelmi, kertvárosi vagy éppen ipari negyede mindegyiknek. Egy jó másfél órás út volt, mire visszafordultamból ott jukadtam ki ahonnan indultam reggel, pedig visszafelé hajtottam rendesen, és nem álltam meg sehol, nem nézgelődtem. Felvettem a forgalom ritmusát, és hajtottam. Ez azért volt érdekes, mert a visszafordulónál még nem voltam a város szélének közelében sem.

Mikor letettem a bicót, gyalogoskodtam a Ginza negyedben. Betévedtem egy irodapark belső udvarára, ha lehet így nevezni. Próbáltam lefotózni, de egy fikarcnyit sem adtak vissza a képek... volt bent egy erdő!! Egy kisebb udvarnyi, de erdő. Az épületek amik körülvették, hatalmas földszinti üvegátriumokból indutak az égnek. A lombkoronát átszőve pedig függőfolyosók kötötték össze a tornyokat. Mindez pedig (már ez a kis erdő) szerves részét képezve a komplexumnak, egy márványpadlós, pihenő-padokkal teleszórt "szentély".

Még meglátom a holnapot, de szerintem Disney!! :P

(ui.: a képek nem feltétlenül a "melletteszöveghez" tartoznak, és nem vagyok kedvetlen rajtuk, csak olyan volt a fény, hogy folyamatosan hunyorogni kellett, és így nem ment a vigyorgás!! :))