Tokyo első körben...

Mivel este nem volt már energiám leülni a géphez, mint azt láthattátok, az imént ejtettem meg a tegnapi kis beszámolóm. Ezzel, és a kábelprobléma kiküszöbölésével kapcsolatban jelezném, hogy utólagosan a korábbi szösszeneteim is kaptak néhány képek!

Nos tehát...

Ma megint hajnalban sikerült kelni, de nagyon nyomott voltam. Tetszett Niigata, és nem fülött a fogam az ott hagyásához. Ez ellen viszont nem nagyon lehetett mit tenni, mivel már várt ránk Tokyo. Az indulást megelőzve azért csak kimerészkedtem még egy kicsit nézelődni, és kávézni egy jót mielött felpörög a város.

Tesókámtól indulás elött kaptam 1-2 placebo nyugtatót, amit ma majdnem sikerült is elhasználni. Útitársam a lehető legnagyobb odafigyeléssel és kitartással szipkázza ki belőlem a valaha is volt utolsó csepjeit a béketűrésemnek. (ülünk a taxiban... rossz címet írt fel még otthon a noteszébe a szállodánkhoz, és magyarul üvölt a sofőrrel, hogy "mit nem értesz azon hogy 15 te aberrált kis...". És a többi, és a többi...)  Na de mindegy. Nem jutott "tabi"-ig a nap, és most ha kellőképpen ügyes leszek, nem is találkozunk 4 napig!!!!! :D

Megérkeztünk tehát a Weekly Mansion Tokyo hotelbe, és buzgott bennem a tettre készség, bár rettenetesen nehéz a levegő a hihetetlen páratartalomtól, így nehézkes bármire is rávenni magam. Érkezés után lepakoltam a szobámban, ami itt sem sikerült sokkal nagyobbra mint Niigataban (mármint maga a szoba), és kicsit csatangoltam. Itt minden magas! Nagyon magas!!! Le kellett vennem a sapkát, hogy ne kelljen hanyatt dőlnöm az ellenzője alatt, hogy lássam az épületek tetejét. Zsibong a környék. Bent szereztünk szállást a belvárosban, úgyhogy a szomszédságban égbe nyúló banképületek, véget nem érő üzletsorok, éttermek és szállodák kaptak helyet. Az utcán nincsenek emberek. Inkább valamiféle emberáradat. Nem is tudom hogy fogok itt bringázni. Ugyanis már kezemben a lista, hogy a környéken hol és mennyiért lehet bérelt paripához jutni.

A kis délelötti kimenőm után visszatértem a szobámba. Rendesen elfáradtam ebben a kis sétálgatás-nézelődésben, meg egyébként is fullasztó a nehéz levegő és a meleg kombinációja. Harapok egyet, és ha kicsit alábbhagy a meleg, megpróbálok megint kimerészkedni. :)