értem ez alatt, hogy sajnálatos módon erőteljesen kezdem elveszteni az érdeklődésemet a környezetem, és tennivalóim sokasága iránt. Ez azért furcsa, mert miközben nem igazán tud hévbe hozni "semmi", tele vagyok tettre készséggel, mégiscsak valamiféle érdeklődéssel és kiváncsisággal.
Legszívesebben bevenném magam valami erdőbe egy fejsze társaságában, és nem jönnék ki többet. Éldegélnék, építkeznék, farigcsálnék, és mindenfélét művelnék ott nagy magányomban, ami éppen csak eszembe jut. Miközben ezen ábrándozom, azon kapom magam, hogy egyre többen vagyunk a kis rengetegemben, mivelhogy sorra gyűlnek a barátok, cimborák, családtagok valamint ismerősök, akiket a legkülönbözőbb indokokból invitálnék meg oda. Ezen a ponton elmélázok azon, miért is mennék én oda, mikor fejszém van, ezek az engem ott körülvevő emberek most is részei a kis életemnek, tehát a különbség csupán az erősen urbanizált közeg lecserélése egy nomádabb környezetre. Sokaknak lehet hogy ez már túlontúl elég is lenne az első lépés megtételére, nekem azonban...nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése