Lassan egy hónap telt el utolsó kis szösszenetem óta. Ezidő alatt számtalan példa volt rá, hogy az életemet sokszínűvé tévő legkülönbözőbb események arra késztettek, hogy klaviatúrát ragadjak, és írásban is megemlékezzek ezekről. Azonban hazatérve és a gép elé keveredve, vagy már nem is tűnt oly feledhetetlennek az adott pillanat, vagy csak leírva majd visszaolvasva nem tartottam annyira páratlannak, vagy csupán nem tudtam (szerintem) megfelelően visszaadni, így mégcsak a piszkozat mentése pont használatára sem tartottam őket érdemesnek.
Azonban amit igazából meg akartam említeni...
...mint azt a környezetemben többen is tudják, mostanában nem nagyon ment az alvás egy kis rásegítés nélkül. No most éppen azt élem meg, hogy a kis segítségem is cserben hagyott. Az agyam úgy pörög, hogy nem tudok tőle aludni (amit egyébként a világ egyik legidőpazarlóbb tevékenységének is tartok). Sajnos viszonylag kevés szabadidőmet teszi ki az olvasás, és most körülbelül úgy érzem magam, mint mikor végre a kezembe kapok valami jófajta olvasnivalót. Sokkalta intenzívebben álmodok, ébren pedig nem bírok a buksimban tomboló gondolatözönnel...
...és nem tudok aludni.
...és nincs olvasnivalóm.
...és csak azon jár a fejem hogy ha lenne,
legalább tudnám mire fogni. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése