Megint túl vagyok egy olyan időszakán életemnek, mikor egy reggel arra ébredtem, hogy meg kell változtatnom benne szinte mindent! Ezt az 'elhatározást', vagy éppen konklúziót (nem is tudom ez jó szó-e ide, csak ez jutott eszembe) követve, tele vagyok tettvággyal, csordultig egy megmagyarázhatatlan elégettséggel. Néhány óra elteltével azonban rájövén,...

...minek...

vagyis nem a legjobb szó hogy minek. Csupán... nem is igazán tudom elmondani, vagyis kimondani ami bennem van most. Csak annyi, hogy nem változásra van szükségem, hanem csak arra, hogy kizárjak az életemből ismételten számtalan azt megkeserítő tényezőt. Ha azonban ez még sokáig így megy, nem nagyon lesz mit kizárni belőle. Magánéletem mint olyan már most sem nagyon akad. Legalábbis csak nyomokban. Ebből már nem nagyon lehet lefaragni... de kénytelen leszek. Félek tőle hogy a végén teljesen egyedül maradok, de csupa-csupa olyan dolog ér, amiből már nem nagyon tudok elviselni többet. Nem is igazán konkrét dolgokról beszélek, mert nem egy bizonyos történés váltotta ezt ki belőlem, hanem... szóval... "izé"... csak ezekkel a gondolatokkal kelek igazából már hosszú ideje.

Van egy "maszkom". Még Rékámtól kaptam. Ahogy kilépek az ajtón, és bezárom magam mögött, felhúzom. Jártomban keltemben ez a maszk találkozik szembe a környezetemmel. Kinek több, kinek kevesebb mögélátást biztosítva. Egyre kevesebb azonban azok száma akit ténylegesen engedek mögé tekinteni. Ez nem szándékos vagy tudatos. Csupán leegyszerűsíti a dolgok menetét.

(Néztek, de nem láthattok.)

Szinte kínosan ügyelek arra, hogy egy szépen felcímkézett, kiegyensúlyozott, meglepően nyitott és a világgal barátságban lévő maszkot válasszak minden alkalommal. Ezutóbbiból azért még elég sokat engedek meg magamnak. Mind abban amit mondok, mind abban ahogy mondom, vagy a mimikámban és a metakommunikációmban. Aki olvas a sorok között tudja, hogy a világ mint olyan már réges régen nem tartozik a barátaim közé.

...és hazaérve fellélegzem. Orron is szájon is. Telitüdőre. És jólesik itthon lenni csukott ajtók mögött,...

egyedül